Igen csak régen ültem a gép előtt, az elmúlt egy hónapban egyáltalán nem. :( Amióta dolgozom sok minden megváltozott. Átalakult alaposan az életem. Már a munkába visszaszoktam, a napi ritmusunk is kezd egész jól beállni. Szuper, hogy itt a jó idő és sokat kinnt lehetünk a gyerkőcökkel a szabadban. :)
A munkahelyemen kötelező kivenni szabadság gyanánt egybe két hetet, aminek eljött az ideje és a vége is egyaránt. Nézzük csak sorban.
Az első héten itthon voltam és próbáltam kicsit kipofozni és takarítani a házunkban. Nem nagy kedvem volt hozzá, így nem sokáig jutottam. A másik az, hogy erre az időre terveztem az ablakok megpucolását, de egész héten esett az eső, így ez elmaradt.
A második hét már igazán szuperül telt, mert meglátogattuk az én drága Húgicámat és kedves családját Németországban. Aki már egy kicsit ismer az tudja, hogy évente (sajnos csak) egyszer elmegyünk hozzájuk. Már tavaly is mutattam egy kis képes összefoglalót nektek. :)
A blogom alján található a tavalyi :)
Isteni szuper hét volt, imádok az én drága Mesikémmel találkozni, beszélgetni és csak úgy lenni. :))) Az a tény, hogy a hét első felében egész nap esett az eső igazából nem érdekelt volna ha csak felnőttek lettünk volna együtt, de 4 kis csibésszel voltunk. Mesi két gyerkőce: Patrizia és Fábián és az én lurkóim: Márk és Ádikám. Ők gyerek létüket nem meghazudtolva eléggé nehezen viselték a bezártságot. De kitaláltuk, hogy alaposan felöltöztetjük őket, mert eléggé hideg volt (8 fok) és kimegyünk velük egy körre gumicsizmában és esőkabátban, hogy egy kicsit levegőzzünk, mozogjunk és pocsolyázhassanak. Jól sikerült, bár a végére mindannyian csurom vizesek lettük, de nem lett semmi bajunk.
Aztán egyik napról a másikra szuper jó idő lett, egy felhő sem volt az égen és egyből 26 fokra melegedett az idő. Mesi kitalálta, hogy mi lenne, ha elmennék egy kicsit biciklizni. Azt tudni kell, hogy ők Bajorországban laknak hegyek között. Hegyek mindenhol amerre a szem ellát. Gyönyörű!!! Még az utcájuk sem vízszintes. Aztán visszatérve a biciklizéshez, elindultunk. Kiderült, hogy egy hegyet, a Blomberg-et szemelte ki magának, ahová ő hobbiból szinte minden nap felteker és megmássza a tetejéig "Nordic walking" keretében. Isteni lehet az ő elmondása alapján, de egy budapesti lyánynak, aki a munkahelye és a játszótér között ingázik eléggé meredeknek bizonyult. A másik dolog, hogy Márkocskám kb. 1,5 hónapja tanult meg kitámasztó nélkül biciklizni. Kapott egy 18-as bicajt és minden elismerésünket kivívta, ahogy tudott hegynek felfelé tekerni. Utólag számolgattuk Lacival, hogy kb. 20 km-et tekertünk. Jó mi?!
Ja, és majd elfelejtettem, hogy 7 ágra sütött a nap és én eléggé érzékeny bőrű vagyok. Mondanom sem kell, hogy estére olyan lettem, mint a pecsenyekacsa. Rajtam kívül senki sem égett le. Majd pedig ettünk fagyit és a gyerkőcök jégkását nyalogattak. Patrizia 4 pohárral, Fábi és a Márk egy-egy pohárral én pedig csak belekóstoltam. Mi Mesivel és Ádival fagyiztunk. Gondoltam a leégésemen nem lehet túltenni, de igen. Másnapra alaposan begyulladt a torkom. A gyerekeknek semmi baja sem lett.
De a hetünk Németországban csodálatos volt, majd jövök a fotókkal és az oldalakkal is "valamikor". ;))
Ezen a héten pedig már dolgoznom kellett volna, de nem javult a torokgyulladásom és elmentem hétfőn a dokihoz, aki megállapította, hogy hangszálgyulladásom van és ne nagyon beszéljek. Remélem a jövő héten már visszaáll minden a régi kerékvágásba és megyek dolgozni. :)
Köszönöm, hogy elolvastatok és végighallgattatok!!!
További szép estét kívánok és jó scrappelést Mindenkinek! :)
Puszi: