Mostanában sokminden forog az agyamban és nem igazán tudok koncentrálni sehova. A változásokat pedig egyáltalán nem szeretem. Az életem pedig igen nagy fordulatok előtt áll. November közepétől ismét munkába állok, 5 év kihagyás után. Ádikámat a múlt hét óta szoktatom be a bölcsibe. Nekem ez eléggé nehezen megy. Neki még annyira nem, mert ma küldtek ki másodszorra, amit az elején zokon vett, sírt, de aztán szépen eljátszogatott, majd megebédelt.-mondta a gondozó néni. Holnaptól már reggelire megyünk és ebédig maradunk. Így elmegy az egész délelőttünk és felborul az eddig bevált GYED-en lévő anyukák napirendje. Aminek részben örülök, részben nem. Ugyebár 5 év alatt sokmindenből kiestem, másrészről pedig biztosan jó lesz majd kimozdulni itthonról. De mint írtam a változásokat nehezen viselem. :(
Félek attól, hogy a kedvenc hobbimra sem marad annyi idő, mint szeretném. Most is, hogy szanaszét áll a fejem, sajnos ihletem sincs és én ezt borzasztóan viselem. Eddig nap, mint nap volt,most pedig ötletem sincs, hogy mit csináljak másnap. Ha valakinek volt már ilyen periódusa akkor segítene nekem, hogy hogyan lehet túlélni???!!! Bocsi, hogy egy kicsit pesszimistára sikeredett ez a bejegyzés!
Pedig ez már beleivódott a mindennapjaimba és ti vagytok akik ezt megértitek, mert ugyebár ez egy jó értelemben vett szenvedély. :) Imádom, imádom és imádom. SCRAPBOOKING!!!
Ez az egy oldalt sikerült elkészítenem tegnap. A cewén lévő heti kihívás keretében, második rész:
cewe-őszi készlet 1-2. rész
